•III

-Danny! Három perc múlva...-rontott be Kyle ,de amint meglátta mi történik félbehagyta az elkezdett mondatot és inkább máshogy folytatta.-Hőő! De ugye azért nem vagy annyira részeg, hogy ne tudj énekelni?
-Sajnálom.-mondtam a lánynak aztán a macska-ember felé fordultam.
-Először is...-kezdtem és kedvesen bemutattam neki.-Másodszor pedig, még nem vagyok részeg.
-A koncert után már nem így lesz. -kacsintott, aztán a lány felé fordult. Kérdőn nézett rám ,majd mivel nem kapott választ a nézésében elrejtett kérdésére, az új 'vendégünk' felé fordult és  zavartalanul megkérdezte amit gondolt.
-Szia!- kezdte ,hogy kedvesnek tűnjön.-Ki vagy és ,hogy kerülsz ide?-vigyorgott rá. Szegény lány nem tudta ,hogy ez még Kyle aranyos verziója volt. Így lehajtotta a fejét és könnyezni kezdett. Olyan volt mint egy aranyos kislány ,aki elejtette a fagyiját. Olyan akit lehetetlen nem akarni megvigasztalni. Nem olyan akihez csak azért mész oda mert szánalmasan fest ,hanem akit kedved támad addig ölelni ,amíg annyira boldoggá nem teszed ,hogy soha többet nem lesz szomorú. És én sem tudtam ellenállni neki, így odaléptem mellé és átkaroltam a vállátt. Ő csak szipogva felnézett rám ,de amikor meglátta a lába előtt térdelő Kyle-t megriadt és menedéket keresve a karjaim közé bújt. Be kell ,hogy valljam , egyáltalán nem bántam. Sőt. Hálás voltam a szakállasnak amiért megijesztette. De sajnos az idő ellenünk játszott így el kellett engednem. Eltoltam magamtól és mélyen a tekintetbe fúrtam a sajátomat. Szívem szerint megcsókoltam volna. De nem volt hozzá elég bátorságom, így inkább csak suttogni kezdtem.
-Várj meg itt ,rendben?-kérdeztem ,Ő pedig csak bólintott egyet. Ekkor jöttem rá ,hogy még nem is hallottam beszélni.
Reméltem ,hogy nem az lesz az első amit a szájából hallok ,hogy elküld a francba. És a jelek szerint Kyle is mert elé lépett és a szemébe nézve bocsánatot kért tőle.
-Sajnálom ,hogy bunkó voltam ,és megijesztettelek ,nem ez volt a szándékom. Remélem találkozunk még.-mondta és óvatosan megölelte. Egyszerre volt kínzó és vicces látvány. Fájt mert azt akartam ,hogy csak én kelljek neki és más ne ölelgesse ,de azért mosolyt csalt az arcomra, hogy a macskákon (és az alkoholon) kívül is létezik dolog ami Kyle szívét meglágyítja. Keserédes pillanat volt ,de abba nem gondoltam bele , hogy az addig leélt évei alatt nem csak ,hogy megölelni is megölelték már ,de a szája sem felfedezetlen terület. Többe pedig belegondolni sem mertem ,mert nem akartam a koncert előtt egy perccel elájulni. Inkább csak bámultam ahogy Kyle elengedi őt. Nem akartam menni , semmi kedvem nem volt itthagyni, mert féltem ,hogy mire visszaérünk már nem lesz itt. És féltem a saját gondolataimtól. Attól ,hogy ilyen hamar kötődni kezdtem valakihez, aki még egy szót sem szólt hozzám ,és akinek még a nevéről sem volt fogalmam. Megrémített ez az oldalam ,mert addig úgy hittem nincs ilyenem. Nem is érettem ,hogy hogyan eshet valaki olyan első látásra szerelembe ,aki teljesen biztosan állítja ,hogy nem létezik és értelmetlennek tartja az egészet. Lehet ,hogy csak az izgalom tette az egészet. Talán csak azért vettem észre mert tudat alatt is szimpatizáltam vele ,amiért egy cipőben járunk. De egy biztos. Nem tudtam betelni vele. Akármeddig tudtam volna nézni a különleges arcát ,a gyönyörű szürkés szemeit és a tökéletességét. De nem tehettem ,mert az idő mást akart. Így inkább csak odaléptem hozzá és a füléhez hajoltam.
-Szeretném ha pihennél. Jobban leszel tőle.-súgtam mire ő is a fülem felé hajolt. Erre a mozdulatára megfeszültem. Pár pillanat múlva megéreztem meleg leheletét is csupasz nyakamon ,mire először megfagyott bennem a vér és a szívem kihagyott egy ütemet ,majd olyan melegség áradt szét a testemben amilyet azelőtt még soha nem éreztem. És abban a pillanatban megszólalt...