Meghallottam a magas ,angyalian csengő végigrázott a hideg és nosztalgikus érzés kerített hatalmába. Olyan volt mintha a húgom hangját hallottam volna. Hirtelen megint meg akartam ölelni. Olyan erősen a karomba zárni amennyire csak lehetséges anélkül hogy fájna neki. Nem akartam bántani, csak el akartam hitetni magammal ,hogy még egyszer magam mellett tudhatom a húgomat. De akármennyire is próbáltam gondolatban a testvéremmé változtatni ,annál inkább a valóságban ragadtam. Túl erős volt bennem a tudat ,hogy nem láthatom többé. Így inkább csak próbáltam elveszni a jelenben és élvezni az előttem álló két órát. Csak arra a 'köszönöm'-re gondoltam. Arra az angyal által súgott szóra. Olyan gyönyörű volt a hangja mint ő maga. Igen ,gyönyörűnek láttam az arcán lévő vörös égési sebek ellenére is. Sőt. Talán ez volt az ami még szebbé tette.
-Mennünk kell!-szólalt meg Kyle ezzel kirángatva a gondolatmenetemből.
-Oké.-bólintottam és az ajtó felé indultam ,de még mielőtt kiléptem volna rajta ,vetettem egy utolsó pillantást az angyali arcra. De nem voltam elég gyors ahhoz, hogy Kyle ne vegye észre.
-Mi tetszik benne?-kérdezte.
-Közhelyet akarsz hallani?-kérdeztem vissza miközben vészesen közeledtünk a színpadhoz és a hihetetlen mennyiségű ember alkotta tömeg egyre nagyobbnak és valóságosabbnak tűnt.
-Tőled bármikor!-kacsintott és ebben a pillanatban a teljes közönség kibontakozott előttünk. Az atmoszféra ami 'Island of freedom'-má teszi ezt a helyet minden nyár egy hetén. A színpad melletti kis lépcső mellett már vártak ránk a többiek. Amint megálltunk mellettük ,minket is letámadott a szervezők és hangtechnikusok hada ,hogy még egyszer leellenőrizzék a felszerelésünket ,a mikrofonjainkat és megkérdezzék jól vagyunk e. Miután megállapították ,hogy minden rendben van vagy éppen elvégezték a szükséges apró módosításokat ,felszerelésként a kezünkbe nyomtak egy palack vizet és felküldtek minket a színpadra. Először Will ment fel ,mögötte Woody ,aztán Kyle és végül én is. A tömeg Will érkezése pillanatában felmorajlott. Az első sorok egyfajta küzdőtérré alakultak át. Mindenki előrébb akart kerülni és több helyet akart kiharcolni magának. Tömegverekedésbe kezdett átcsapni pedig még el sem kezdtünk játszani. Előre féltem ,hogy mi lesz ha elkezdjük az első számot. Féltettem a rajongóinkat. Hiszen az első sorba nem véletlen áll be valaki... Ők voltak az a néhány ember akik miattunk jöttek. És nem akartam ,hogy miattam essen bajuk. Nem tudtam volna megbocsájtani magamnak. Még mielőtt legyűrt volna a gondolat ,bólintottam egyet. A srácok értették a jelet és rögtön el is kezdtek játszani. Felcsendültek a Bad Blood első hangjai engem pedig ismét magával ragadott az ismerős érzés. A zene iránti szerelem és a félelem keserédes egyvelege. Az ami egyszerre vonzott és taszított. És ami a rajongók és a többiek biztatása nélkül már rég legyőzött volna. Viszont ma én akartam győzni. Nem hagytam magam eltántorítani. Felemeltem a mikrofont és énekelni kezdtem.
-Mennünk kell!-szólalt meg Kyle ezzel kirángatva a gondolatmenetemből.
-Oké.-bólintottam és az ajtó felé indultam ,de még mielőtt kiléptem volna rajta ,vetettem egy utolsó pillantást az angyali arcra. De nem voltam elég gyors ahhoz, hogy Kyle ne vegye észre.
-Mi tetszik benne?-kérdezte.
-Közhelyet akarsz hallani?-kérdeztem vissza miközben vészesen közeledtünk a színpadhoz és a hihetetlen mennyiségű ember alkotta tömeg egyre nagyobbnak és valóságosabbnak tűnt.
-Tőled bármikor!-kacsintott és ebben a pillanatban a teljes közönség kibontakozott előttünk. Az atmoszféra ami 'Island of freedom'-má teszi ezt a helyet minden nyár egy hetén. A színpad melletti kis lépcső mellett már vártak ránk a többiek. Amint megálltunk mellettük ,minket is letámadott a szervezők és hangtechnikusok hada ,hogy még egyszer leellenőrizzék a felszerelésünket ,a mikrofonjainkat és megkérdezzék jól vagyunk e. Miután megállapították ,hogy minden rendben van vagy éppen elvégezték a szükséges apró módosításokat ,felszerelésként a kezünkbe nyomtak egy palack vizet és felküldtek minket a színpadra. Először Will ment fel ,mögötte Woody ,aztán Kyle és végül én is. A tömeg Will érkezése pillanatában felmorajlott. Az első sorok egyfajta küzdőtérré alakultak át. Mindenki előrébb akart kerülni és több helyet akart kiharcolni magának. Tömegverekedésbe kezdett átcsapni pedig még el sem kezdtünk játszani. Előre féltem ,hogy mi lesz ha elkezdjük az első számot. Féltettem a rajongóinkat. Hiszen az első sorba nem véletlen áll be valaki... Ők voltak az a néhány ember akik miattunk jöttek. És nem akartam ,hogy miattam essen bajuk. Nem tudtam volna megbocsájtani magamnak. Még mielőtt legyűrt volna a gondolat ,bólintottam egyet. A srácok értették a jelet és rögtön el is kezdtek játszani. Felcsendültek a Bad Blood első hangjai engem pedig ismét magával ragadott az ismerős érzés. A zene iránti szerelem és a félelem keserédes egyvelege. Az ami egyszerre vonzott és taszított. És ami a rajongók és a többiek biztatása nélkül már rég legyőzött volna. Viszont ma én akartam győzni. Nem hagytam magam eltántorítani. Felemeltem a mikrofont és énekelni kezdtem.
-"We were young and drinkin' in the park..."-harsogtam mire a közönség tombolni kezdett bennem pedig dolgozni kezdett az adrenalin. Újra és újra megborzongtam. Ugyanannyira hihetetlen volt most is ennyi ember elé kiállni, mint az első alkalommal. A közönség hihetetlen volt. Pánikhelyzetből egy pillanat alatt össznépi tánc alakult ki és mindenki olyan boldognak látszott. Mintha hirtelen ellenségekből testvérekké váltak volna. És csak azon tudtam gondolkodni ,hogy ez vajon hogyan és miért lehetséges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése